pontosan 1 éve és 1 napja volt, hogy utoljára írtam...

gondoltam most erőt veszek magamon és folytatom, mert így 1 év után visszaolvasni bevallom nagyon jó volt (és egy csöppet el is kenődtem, hogy mennyire jó volt már kölyökkutyás gazdinak lenni?! persze a felnőtt kutyás sem rossz... de most egy ideig biztos nem lesz több kölyök a közelemben és persze emlékszem még Sky mennyire imádnivalóan édes baba volt. szóval kicsit hiányzik...)

De nem panaszkodhatok, mert közben Sky felnőtt (és persze ugyanolyan rossz, mint volt), Rumli még mindig beteríti az egész szívem, és 3 hónapja bővült a falka egy új ebbel, Tyrával, aki ugyan még mindig nem border collie, de a színe neki is stimmel! :-)

Tyra ránézésre egy imádnivaló, 3 kilós csöppség, aki - idézem: "legjobban a gazdi ölében szeret üldögélni". Ez tény, de ettől még mióta nálam van ő elfelejtett öleb lenni (bár lehet ez csak az én hatásom?!) és pontosan úgy viselkedik, mint egy elmebeteg őrült.

Honnan a név? úgy volt, hogy akartam valami nagyon jó, csajos nevet (höh, ekkor még nem ismertem) így jött a Tiara, hogy az tök jó lenne. na, persze Panka barátnőm Csibével együtt leugatott, hogy ez kurvás név, nem jó... és jött, hogy legyen csak Tyra. jó, miért ne, csak egy betűvel rosszabb mint a Tiara...

Így lett "simánTyra" a neve. aztán eljött a nap és elmentünk érte (ennek történetét talán egy másik alkalommal majd elmesélem), de amikor leértünk, akkor közölte az ideiglenese, hogy minden rendben, aranyos, cuki, vihetem is... csak éppen 5 perce fetrengett bele egy nagy adag lószarba (na, itt mosolyogtam magamban, hogy talán a Tiara név nem is lett volna akkora ötlet) Mondom, semmi baj, irány Saci, megy a fürdetés, no problem. közben mondom a lánynak, hogy Tyra lesz a neve! erre kérdés: Tiramisu? nem, mondom, csak Tyra.

Megérkezünk Saccéhoz (a nem kicsit lószaros kutyával), mondom neki Tyrának híjják... erre: Tiramisu? NEM BASSZUS! TYRA-NNOSAURUS REX! és ekkor (anima feeling: lámpa felvillan a fejem fölött) EZ A NEVE!!! :-)

így lett új kutyám Tyrannosaurus Rex személyesen!

Úgy volt, hogy így néz ki...           De a valóságban inkább ilyen... :-)

IGEN!!! Végre, megtörtént! :-) Rumli megismerkedhetett az új kistesóval! Hála a februári 23 foknak (nálunk ennyi van a teraszon), levittem Skylie-t, hogy ezen is túlessünk. Attól nem féltem, hogy Rumli bántaná, annál inkább aggódtam, hogy rá fog taposni amilyen kajla. De Rumliból hirtelen nagytestvér lett! Skylie-t letettem a teraszra, majd arrébb mentem és csenben figyeltem, mi lesz ebből. Rumlim elsőre nem is annyira vágta, hogy mi van, jött örömködni nekem, aztán egyszercsak Skynak megjött a hangja és vakkantott egyet. Erre Rumli odarongyolt hozzá, hogy "hát ez meg micsoda"?! Skylie megint kitett magáért, egy kis félelem sem volt benne, azonnal kihúzta magát és égbe meredő farokkal szaladt a Rumlihoz. neki nem csak Rumli, de az egész kinti világ egy új dolog, hiszen eddig csak a kutyaházat látta, ahol nevelkedett, majd a lakást belülről, de kint még csak a macskaszállító boxban volt, de nem nagyon zavarta az új helyzet! onnantól kezdve ki sem lehetett vakarni Rumli seggéből, ment utána 1000-rel! Aztán Rumli leheveredett a levelek közé, Skylie meg elkezdte húzni, tépni, szaggatni, harapni a farkán a szőrt. a Szőke reakciója erre egy fejemelés volt, hogy megnézze ki piszkálja a hátsóját, aztán már fordult is vissza az oldalára. ezután olyan dolog történt, amiről álmodni sem mertem: Rumli egyszercsak a hátára dörgült és elkezdte JÁTSZANI HÍVNI! :-))) persze Skylie még nem annyira értette ez mit jelent, de azért bőszen tépkedte tovább a farkát! :-) végül amikor elfáradt, először odabújt a hasához, majd egyszercsak gondolt egyet és felmászott Rumli oldalára, betúrta a fejét a hónaljába és onnan pillázott! :-)

Zárásként még körbesétáltuk a kertet, elöl Rumli, mögöttem Skylie és csak sütött a nap! :-)

Szeretném megköszönni a következő ebeknek a nagyon hasznos közreműködést abban, hogy Rumli a kis magánakvaló agresszorból egy szociális kölyökbarát ebbé nevelkedett!
- Lilomnak, aki hónapokon át teljes testi erejét bevetve addig nyúzta a Rumlit, míg az megadta magát és megtanult játszani
- Fritznek, aki mellett lekűzdötte a csíkos kutya félelmét és megtanulta elviselni a kölyökkutya zaklatást
- Steve-O-nak, akivel megtanult együtt labdázni
- és hát persze Csengettyűnek és Odinak, akiknek hála már nem akar minden kistestű, kölyök ebet lebontani! :-)

Ma reggelre virradóan Skylie megfitogtatta frissen szerzett új képességét: képes a ketrecet az aljától a tetjéig, kívülről-belülről összekenni szarral. Fogalmam sincsen, hogy a kupac kaka eredetileg mekkora volt, de így szétkent állapotban úgy egy öklömnyire minimum saccolnám, különben hogy lehetett volna így szétpaszírozni?! Szaros volt a ketrec (de mindenhol), a takarója, a plüsskacsa, a rágójáték, a húzó-zokni (de nem csak alul, a teteje is, ami 70 centin van - hogy hogy érte el, ez rejtély!), a tálja (ami nem is a ketrecben belül volt, hanem kívül mellette a földön) és persze a kutya! Így már biztosan kijelenthetem, hogy Skylie mától nem fekete-fehér, hanem fekete-barna... SZAROS-MAKI! :-))) 

A mai napot dokinéninél kezdük, mert végre elérkezett a nagy nap, 6 hetesek lettünk!

A szurit egyetlen szó nélkül, egy kis nyöffenéssel tűrtük, utána tovább osztotta a puszikat, evvel nem is volt gond. Aztán következett a féreghajtó paszta, na azt már nem szerettük annyira, de azért még az is belefért. De utána! JAJJ! bolha elleni teljes átmosást kaptunk Frontline spray-vel, ami borzasztóóóó volt! :-) Dokinéni csak úgy felkapta és fújta-fújta, dörzsölte-dörzsölte, fújta-fújta, dörzsölte-dörzsölte... Ráadásul utána még egy pelenkába is be kellett bugyolálni, hogy csurom nedvesen nehogy megfázzon... :-)

Végülis szerencsésen túléltük a megpróbáltatásokat, és evvel örömmel jelentem: SKYLIE MÁTÓL HIVATALOSAN IS AZ ÉN KUTYÁM! Útlevelesek lettünk! :-)
 

A tegnapi napunk nagyon izgalmasra sikerült, volt is este alvás rendesen, de haladjunk sorban...

Bevittem Skylie-t az irodába, hogy a Pisti is meg tudja nézni milyen az új eb, meg a képek alapján azt mondta, hogy szerinte valami nincsen rendben a "fehér"-szemével... Elég korán beértünk, így amíg vártunk megette a reggelijét, belekakilt egy pizzásodobozba (najó, nem magától, alátoltam :-)), aztán felfedezte az irodát.

10 körül megérkezett Zita is Corával, aki azt hiszem nem nagyon tudta Sky hová tenni... Se nem macska, de azért még kutya sem, így bökdöste, nyökögött, majd megijedt, majd beborzolt neki... :-) Skylie-t nem nagyon hozta zavarba a helyzet, inkább a sok nyál zavarta, amivel Cora beterítette... :-P

Nem sokkal később Pisti is befutott. Skylie odaszaladt hozzá, mire Pisti felkapta és fellógatta fejjel lefelé! Skylie kis nyögdécseléssel válaszlt, de továbbra is csóválta a farkát. Ezután Pisti belebúú-zott a fejébe, de erre is csak csóválás volt a válasz... :-) Megkaptuk a diagnózist: "Nincsen evvel az ebbel semmi probléma, jó kis kutya lesz belőle!" :-)))

Feltártam az előző napi kajánál morgásos incidenst is, Pisti szerint ez tök normális, nem látja hátulról ki közeledik és így muszáj bevédeni a kaját (ami nem olyan régen még a tesóktól féltendő cici volt...). Házinak azt kaptuk, hogy etetés közben simogassam és beszéljek hozzá, hogy lássa, én vagyok, de senki sem akarja elvenni a kaját előle. Pisti szerint ember felé abszolút nem mutat agresszív jeleket, de legyek rá felkészülve, hogy nem lesz egyszerű a kisasszonnyal, mert egy csöppet domináns az ebke (kő keményen rámorgott a Corára, amikor az át merte lépni és véletlenül hozzáért)... :-) Lesz vele harc! :-)

Tina és Laci: Jó kis ebet választottatok nekem! Köszönöm! :-)

Hát igen... nehéz az anyák élete, nem is volt időm már 3 napja folytatni a blogunk, pedig nem unatkoztunk... :-P

először is: hatalmas köszönet a világ legjobb ANYUKÁJÁNAK, aki mint gyakorló nagymama 100%-osan vizsgázott! :-) mert hát ugyebár eljött az első nélkülem töltött hosszabb idő... (állítom, engem jobban megviselt)...

Ha hétvége, akkor kutyasuli! szerencsére anyum mind a két nap bevállalta, hogy fél szeme az eben lesz, amíg én sulizom (végülis ha jól sejtem nagyjából végig őt figyelte... :-)) nekem hatalmas gyomorgörcsöm volt, mert hogy mi lesz vele amíg nem vagyok otthon, mert mi van ha beszorul a feje a rácsok közé (egy-egy rács között kb 2 centi van, ennyire még ő sem kicsi), mi van ha pánikrohamot kap (előbb szedné darabokra a ketrecet), mi van ha felfalja a takaróját (na, nem mintha éhezne szegény gyermek), de nekem ilyen és ehhez hasonló gondolataim voltak... :-)

örömmel nyugtáztam minden hazaérésemkor, hogy anyu csodás bébiszitter volt, Skylie fáradtan és 300km mélyen aludt (és nem szorult be a feje, nem voltak látható jelei a pánikrohamnak és még a takarója is egyben megvolt) ÉLJEEEEN! :-)

bezzeg amikor én voltam vele...

sajnos a hidegben töltött idő most hozta meg a hatását egy jó kis felfázással, szegényem 2 percenként pisil, nem is keveset (fogalmam sincsen honnan van benne ennyi lé), ráadásul köhög is :-( Na, ez persze nekem okozott pánikrohamot, őt nem annyira viselte meg a dolog! azonnal ment a telefon a Pistinek, kamillateás kezelést írt elő! hát persze, most bezzeg egy deka kamilla nincsen az egész házban... SOS telefon anyunak, akik vendégségben voltak, hogy mindegy honnan, felőlem törjenek be egy boltba hazafelé, de szerezzenek nekem kamillateát! hát, hogy honnan, azt nem írnám le (nehogy börtönbe küldjem már őket), de HOZTAK! :-)

A következő merénylet egy fulladásos roham volt (ez a kutya engem fog kinyírni egy jó kis szívinfarktussal)... Én nem értem, mert a kajája ennél pépesebb már nehezen lehetne, de a kis habzsolónak sikerült fulladásra zabálnia magát, annyira, hogy a két hátsó lábánál fogva lóbáltam, hogy kapjon végre levegőt. ő fél percre rá már megint zabált és meg elvágódtam a padlón és próbáltam levegőt kapni! de ezen is túl vagyunk és szerencsére mind a ketten élünk! :-)

Végül a tegnap éjszakáról pár szó: ugyebár én minden vasárnap-hétfőn éjszaka dolgozom... (újabb görcsroham) Első egyedül töltött éjszaka: SEMMI INFO. Estefél 10-kor elmentem, reggel fél 9-kor hazaértem és a kutya aludt. Anya megint bizonyított, reggel megetette, de amúgy nem tudott az éjszakáról semmit sem mesélni, mert nem hallottak semmit. Úgy tűnik az éjszakai üvöltés csak nekem jár... :-) Imádom a kis szörnyecském! :-)

kedvenc facebook kommentem:

"A cukiságnak is megvannak a határai, de Skylie ezt is túllépte! :)"
Köszi Szandi! :-)

A mai nap teljes sikernek tűnik több fronton is!

1. Skylie már egyáltalán nem visít ha bezárom kaja után. elmegy a helyére és lefexik, az sem zavarja, hogy mászkálok a szobában, a helyéről figyel, majd szépen elheveredik! :-)

2. eddig minden ébredés után azonnal jött egy pisi, majd abban a szent pillanatban, hogy az utolsó pisicsöpp elhagyta a nunisát, azonnal kezdődött az üvöltés, hogy "engedj kiii!" Pisti tanácsára szépen csöndben egy szó nélkül meg kell várnom, míg elhallgat... ez az első alkalommal 10 percbe telt, de a második és harmadik alkalommal 2-3 vinnyogás után visszavonult a fekhelyére és üldögélve várt... :-) lehet hogy egy zseni ez a kutya?!

3. most értünk vissza Rumlival a nagysétánkról és hatalmas eredmény mutatkozik szabályos apport tájon! rájöttem a dolog nyitjára: zsinóros labdával apportozunk és amikor odaér hozzám, azonnal megfogom a zsinórt és elkezdünk huzakodni, így már a harmadikra el sem engedte a labdát. aztán miután ez már jól ment, miközben húztam a labdát megpróbáltam leültetni, úgy, hogy közben tartsa tovább az apportot. az első ültetés kicsit furcsára sikerült, de a második esetben már szabályosan beült elém és várta, hogy húzóckodjunk! :-))) a hó kicsit nehezítette ugyan a feladatot, mert pár eldobás után vastag jégréteg borította a labdát, de ez az eddigiekhez képest ez gigantikus eredmény!!! :-)

na, hát örömmel jelentem, a mai reggel azért nem volt annyira zökkenőmentes...

először is, már nem elég éjjel 20 percig boldogítania engem, így éjjel 2-kor 1 órán keresztül szteppelt a fejem tetején. tényleg működik ha rámorgok... kb. 2 percig nyugton is van... aztán kezdődik előről! :-)

új formáció: megtalálta a fülem. szerencsére azt nem harapja, viszont szuszog bele (jó, ezt én rontottam el, mert nem lehetett kibírni nevetés nélkül), így rájött, hogy ez nekem bejön, ennek köszönhetően avval játszik, hogy végigszalad a hátamon (tudja, hogy a vállamra nem tud felmászni, mert lelököm) és rávetődik a fülemre - egyre messzebbről. Néha leesik, de nem illetődik meg, szalad hátra a lábamhoz és jön a "next round".

6-kor reggeliztünk, aztán -hogy hozzuk anyára a frászt- jött egy jó kis rottyos kaki. Na, én már estem is bele a pánikba, azonnal telefon Cerbipapának: "fosiiiik! pánikba essek?!" Na, megnyugtatott, hogy csak a kecsketej a ludas (amit tegnap óta kap), nyugi, kapjon kevesebbet, felesbe a tejporral! huhhh... (tényleg pánikos anya lettem)

amíg vártam hogy a 8 órai husija kihüljön, addig előkerestem a Rumli régi játékait. illetve azok nem is az ő játékai, neki már a kölyökkoriak is hatalmasak voltak, viszont az elmúlt 3 évben minden nyáron ellopott egy-egy játékot Fibitől (aki akkora mint egy hörcsög), így pont jó méretűek lesznek Skylinak is! Rumli előrelátó volt! :-)

Kép: Rumli & Fibi (csak hogy láthassátok a méreteket)


 

Hát, ezen is túl vagyunk! az első egyedül töltött három óra!

Miután ugye anyájának van mégegy szíve csücske, akivel azért így is szeretne foglalkozni, így kimentem Rumlesszal a suliba, Sky pedig itthon maradt egyedül. Előtte azért játszott egyet Balázzsal, megtekintette Steve-O-t (nem igazán hozta lázba), labdázott egyet egy gigászi teniszlabdával, amit nem értett miért nem tud a szájába venni, megvacsizott egy hatalmas adag husit és bekerült a helyére. Hihetetlen, de már akkor sem üvöltött! :-)

Amikor hazaértem, félve kérdeztem anyumat, hogy mennyire volt gázos... (bár ránézésre anya nem tépte ki az összes haját, ebből azt gyanítottam, talán nem üvöltötte végig a 3 órát :-)) és tádááám! kiderült, hogy egy pár percet hisztizett csak, de azt is hamar abbahagyta és amikor hazaértem, akkor is édesdeden aludt! :-)

és most is, hogy megkapta a következő adag kajcsit -hála Nócinak, igazi kecsketejet jó sok mézzel- egyetlen hang nélkül alszik a ketrecben! :-) Büszke vagyok rá! :-)

ahhoz képest, hogy milyen rossz állapotban van, arra azért van ereje, hogy 2 visítás között felmásszon a 70 centi magas ketrec tetejéig! aztán persze leesik és akkor van 10 másodperc csönd, de ez sem tart ki sokáig, jöhet az újabb üvöltözés! :-)

hááát... nem hittem volna, hogy ennyire pontos lehet a biológiai órája, de az! A mentrend: 2 óra alvás, 20 perc játék. Mindig. nem csak nappal... éjszaka is! :-)

este 10-kor megvolt az utolsó etetés (tejecske mézzel), majd -Anonymus tanácsára- leköltöztem egy matraccal a földre és magam mellé vettem a Minimet. Az elalvással nem volt gond, 2 perc múlva már horpasztott mellettem. az első ébresztést éjfélkor kaptam egy jól irányzott orrbaharapás formájában... Visszakapcsoltam a tv-t, hogy lássak valamit, betettem a ketrecbe, ahol a pisihely ki van alakítva, megvolt a pisi, majd gondoltam alszunk vissza. Hát nem... 20 perc kötelező játék következett, megharcolt a pokrócával, belebújt a hajamba, majd amikor látta, hogy nem figyelek rá -nehogy már visszaaludjak- megint megharapta az orrom... végülis, ez az előbb is bejött!

20 perc után, mint akit lelőttek, úgy dölt el... De 2 óra múlva minden kezdődött előröl, csak a repertoár bővült az ugatással és a nagylábujjam módszeres harapdálásával. Végül 6-kor feladtam (persze előtte még ébresztett 2-kor, 4-kor...), és elkészítettem a reggelijét. Utána még kaptam 2 óra pihenőt, de 8-kor végleg feladtam és felkeltem.

nehéz az anyák dolga! ;-)
 

Szeretném megköszönni a sok segítséget Ádiéknak, hogy első alkalommal elvittek megnézni, Laciéknak, hogy segítettek kiválasztani, Tinának, hogy újra eljött velem és tartotta bennem a lelket, Dokinéninek a féreghajtót, Attilának, hogy intézte a megfagyás elleni védelmet, Zitának, aki végigautókázta velem a mai napot, Tündinek és Franciinak, hogy segítettek minden fontosat beszerezni, Nócinak akinek sikerült fél liter kecsketejet szereznie, Anyumnak és Apumnak, hogy hajlandóak még egy pár napig hallgatni a Kisasszony sisítását, és persze Cerbipapának, aki ellátott a rengeteg tanáccsal és néha rámszól, ha már nagyon kezdek hisztis anyává válni! :-P

Na, hát akkor egy kis beszámoló a nagy útról... ami remélem egy nagyon nagyon hosszú út kezdete, mind a kettőnk részére! :-)

Egy kicsit aggódtam... Minden vágyam egy igazi, rossz, makacs, aktív kutya volt, akinek kimeríthetetlen a munkavágya... Amikor először elmentünk megnézni, Tináék egyből rá mutattak, hogy higyjek nekik, Ő lesz az igazi, hiszen a másik kislány ványadtabb, félénkebb volt... Hát jó, legyen, hiszen ők jóval tapasztaltabbak mint én a kiskutyák terén, hiszek nekik, bár féltem, mert a másik kutyust aktívabbnak láttam.

Második találkozásunkkor (ami mindössze 4 napja volt), teljesen elkeseredtem. Egyrészről kiderült, hogy a másik szukácska elpusztult, de abban a környezetben nem sok esélye volt az életre. Másrészről egy csomó "fontos" tesztre készültem, vittem labdát, rongyot, csörgőt, hogy mindenfélére le tudjuk tesztelni. Sajnos ebből semmi sem lett. A kiskutya úgy szét volt fagyva, hogy nemhogy szaladni, lépkedni alig tudott. A lábai rózsaszínek voltak a hidegtől, a szemei ki voltak száradva, teljesen kivörösek... Alig mozgott. Akkor teljesen kétségbe estem, hogy ez a kiskutya egyrészről aligha megéri, hogy 3 hét múlva elvihessem, de hát a jelleme... :-( Köze nem volt egy 4 hetes, aktívnak remélt kisebhez... Dehát tudtam, Ő már az én kutyám, bármi is lesz belőle, elhozom!

Villámgyors szervezés, intézkedés után eldőlt: kedden megyünk érte. Fogalmam sem volt, mi kell egy 4 hetes kölyöknek, de ami itt várt rá, az csak jobb lehetett, mint a fagyhalál...

Zitával 9-kor taliztunk a Mekinél és húztunk le érte. Hááát... Most sem mutatott több életjelet, mint eddig. Villámgyorsan beültünk a kocsiba és vártuk a 40 fokban, hátha felolvad...

Felolvadt! :-)

5 perc sem kellett neki, megérezte a meleget és azonnal jött-ment az ölemben, nézelődött, érdeklődött minden után, csóválta a farkát (főleg a GPS hangja tetszett neki... :-)), megharapta az orrom, megrágta a takaróját!, megcincálta a pulcsim ujját :-) szerencsére egyáltalán nem hisztizett, még akkor sem, amikor magára hagytuk az autóban, csak akkor sírt egy kicsit, amikor megint elindultunk és ő bent maradt a boxban... :-)

Amikor hazaértünk, már fel sem ébredt, a boxban hoztam be és aludt mint a tök! :-))) megcsináltuk neki a kertecet, elkészítettem az első ebédjét és minden gond nélkül ivott a csodaszép rózsaszín tálból, amit csak neki vettünk! :-) Aztán -egy pici hisztivel fűszerezve- körbenézett a szobában, volt pisi, majd kaki a PELENKÁRA és most itt alszik mellettem a rózsaszín pillangós pokrócán! :-)

Ma még rontom, aztán holnaptól nincs több hiszti! :-P

KÉPEK