Na, hát akkor egy kis beszámoló a nagy útról... ami remélem egy nagyon nagyon hosszú út kezdete, mind a kettőnk részére! :-)

Egy kicsit aggódtam... Minden vágyam egy igazi, rossz, makacs, aktív kutya volt, akinek kimeríthetetlen a munkavágya... Amikor először elmentünk megnézni, Tináék egyből rá mutattak, hogy higyjek nekik, Ő lesz az igazi, hiszen a másik kislány ványadtabb, félénkebb volt... Hát jó, legyen, hiszen ők jóval tapasztaltabbak mint én a kiskutyák terén, hiszek nekik, bár féltem, mert a másik kutyust aktívabbnak láttam.

Második találkozásunkkor (ami mindössze 4 napja volt), teljesen elkeseredtem. Egyrészről kiderült, hogy a másik szukácska elpusztult, de abban a környezetben nem sok esélye volt az életre. Másrészről egy csomó "fontos" tesztre készültem, vittem labdát, rongyot, csörgőt, hogy mindenfélére le tudjuk tesztelni. Sajnos ebből semmi sem lett. A kiskutya úgy szét volt fagyva, hogy nemhogy szaladni, lépkedni alig tudott. A lábai rózsaszínek voltak a hidegtől, a szemei ki voltak száradva, teljesen kivörösek... Alig mozgott. Akkor teljesen kétségbe estem, hogy ez a kiskutya egyrészről aligha megéri, hogy 3 hét múlva elvihessem, de hát a jelleme... :-( Köze nem volt egy 4 hetes, aktívnak remélt kisebhez... Dehát tudtam, Ő már az én kutyám, bármi is lesz belőle, elhozom!

Villámgyors szervezés, intézkedés után eldőlt: kedden megyünk érte. Fogalmam sem volt, mi kell egy 4 hetes kölyöknek, de ami itt várt rá, az csak jobb lehetett, mint a fagyhalál...

Zitával 9-kor taliztunk a Mekinél és húztunk le érte. Hááát... Most sem mutatott több életjelet, mint eddig. Villámgyorsan beültünk a kocsiba és vártuk a 40 fokban, hátha felolvad...

Felolvadt! :-)

5 perc sem kellett neki, megérezte a meleget és azonnal jött-ment az ölemben, nézelődött, érdeklődött minden után, csóválta a farkát (főleg a GPS hangja tetszett neki... :-)), megharapta az orrom, megrágta a takaróját!, megcincálta a pulcsim ujját :-) szerencsére egyáltalán nem hisztizett, még akkor sem, amikor magára hagytuk az autóban, csak akkor sírt egy kicsit, amikor megint elindultunk és ő bent maradt a boxban... :-)

Amikor hazaértünk, már fel sem ébredt, a boxban hoztam be és aludt mint a tök! :-))) megcsináltuk neki a kertecet, elkészítettem az első ebédjét és minden gond nélkül ivott a csodaszép rózsaszín tálból, amit csak neki vettünk! :-) Aztán -egy pici hisztivel fűszerezve- körbenézett a szobában, volt pisi, majd kaki a PELENKÁRA és most itt alszik mellettem a rózsaszín pillangós pokrócán! :-)

Ma még rontom, aztán holnaptól nincs több hiszti! :-P

KÉPEK