Hát igen... nehéz az anyák élete, nem is volt időm már 3 napja folytatni a blogunk, pedig nem unatkoztunk... :-P

először is: hatalmas köszönet a világ legjobb ANYUKÁJÁNAK, aki mint gyakorló nagymama 100%-osan vizsgázott! :-) mert hát ugyebár eljött az első nélkülem töltött hosszabb idő... (állítom, engem jobban megviselt)...

Ha hétvége, akkor kutyasuli! szerencsére anyum mind a két nap bevállalta, hogy fél szeme az eben lesz, amíg én sulizom (végülis ha jól sejtem nagyjából végig őt figyelte... :-)) nekem hatalmas gyomorgörcsöm volt, mert hogy mi lesz vele amíg nem vagyok otthon, mert mi van ha beszorul a feje a rácsok közé (egy-egy rács között kb 2 centi van, ennyire még ő sem kicsi), mi van ha pánikrohamot kap (előbb szedné darabokra a ketrecet), mi van ha felfalja a takaróját (na, nem mintha éhezne szegény gyermek), de nekem ilyen és ehhez hasonló gondolataim voltak... :-)

örömmel nyugtáztam minden hazaérésemkor, hogy anyu csodás bébiszitter volt, Skylie fáradtan és 300km mélyen aludt (és nem szorult be a feje, nem voltak látható jelei a pánikrohamnak és még a takarója is egyben megvolt) ÉLJEEEEN! :-)

bezzeg amikor én voltam vele...

sajnos a hidegben töltött idő most hozta meg a hatását egy jó kis felfázással, szegényem 2 percenként pisil, nem is keveset (fogalmam sincsen honnan van benne ennyi lé), ráadásul köhög is :-( Na, ez persze nekem okozott pánikrohamot, őt nem annyira viselte meg a dolog! azonnal ment a telefon a Pistinek, kamillateás kezelést írt elő! hát persze, most bezzeg egy deka kamilla nincsen az egész házban... SOS telefon anyunak, akik vendégségben voltak, hogy mindegy honnan, felőlem törjenek be egy boltba hazafelé, de szerezzenek nekem kamillateát! hát, hogy honnan, azt nem írnám le (nehogy börtönbe küldjem már őket), de HOZTAK! :-)

A következő merénylet egy fulladásos roham volt (ez a kutya engem fog kinyírni egy jó kis szívinfarktussal)... Én nem értem, mert a kajája ennél pépesebb már nehezen lehetne, de a kis habzsolónak sikerült fulladásra zabálnia magát, annyira, hogy a két hátsó lábánál fogva lóbáltam, hogy kapjon végre levegőt. ő fél percre rá már megint zabált és meg elvágódtam a padlón és próbáltam levegőt kapni! de ezen is túl vagyunk és szerencsére mind a ketten élünk! :-)

Végül a tegnap éjszakáról pár szó: ugyebár én minden vasárnap-hétfőn éjszaka dolgozom... (újabb görcsroham) Első egyedül töltött éjszaka: SEMMI INFO. Estefél 10-kor elmentem, reggel fél 9-kor hazaértem és a kutya aludt. Anya megint bizonyított, reggel megetette, de amúgy nem tudott az éjszakáról semmit sem mesélni, mert nem hallottak semmit. Úgy tűnik az éjszakai üvöltés csak nekem jár... :-) Imádom a kis szörnyecském! :-)